Naszal. A mai nap két körmöm beszakadt, és bizonyára felhízok holnap 49-re, de akkor keményen belázadok és hisztizni fogok, ha a mamám nem érti szép szavakkal megfogalmazva, hogy "nem kérek reggelit ^^". Wica nem lesz egész héten. Ezért mondjuk közel állok hozzá, hogy szépen meghülyüljek ebben a környezetben. Vagyis: *előre néz* divatpiásokdivatcigisek, *jobbranéz* stréberek, *balra néz* elmebetegek, akik még közel állnak a normálissághoz (a baj csak az, hogy a szüneteket azzal töltik, hogy Mátét beleültetik a kukába, és SÜN módszerrel kiemelik a tömegből...). Viszont... angolórán elhatároztam, hogy most már elkezdek ismerkedni az újakkal O.O Mivel Gaga volt közelben őt vettem célba (róla amúgyis azt hallottam, hogy animés). Utóbbi persze nem igaz (és én se vagyok animés), de kiderült, hogy doramás és bandás, szóval tök jól elbeszélgettünk, és az msn címét is elkértem OwO És megígérte, hogy holnapi angolórára hoz be japán magazint (asszem a potatot mert azt könyörögtem kiXD). A többi óra pedig unalom. :3 Rémes. ehh. Egyre jobban érzem azt, hogy el szeretnék menni ebből az iskolából. Pontosan nem érzem. Ezt már tudatosult bennem, és nem csak szeretnék, hanem akarok... Hova? Nem tudom. Csak legyek jó iskola, ahova tényleg csak a jók kerülnek be. Tudom én nem vagyok az, és hogy nehezen fogom bírni, de inkább a tanulásból fakadó stressz, mint a magány és az egyettnemértés bizonyos emberekkel. Rájöttem arra is, hogy ha akarnék, tudnék velük is ellenni, de egyszerűen 100%-ban taszítanak. Szeretem őket, de taszítanak... Undorodom attól amivé váltak. Nem akarok ilyen lenni, vagy ilyenné vállni. Maradok inkább a csendes tanuló kislány aki mindenkivel kedves és mindenkinek ad bármit amit kérnek tőle. A gond ott kezdődik, hogy ha nem beszélhetek akkor bekattanok...